betatron
名词 n.
英 /ˈbiː.təˌtɹɒn/
美 /ˈbeɪ.təˌtɹɑn/
英文释义
名词 n.
- A form of cyclotron used to accelerate electrons to high speed.
词形变化
词源
Etymology tree
English beta
Proto-Indo-European *-tḗr
Proto-Indo-European *-trom
Proto-Hellenic *-tron
Ancient Greek -τρον (-tron)bor.
English -tron
English betatron
From beta + -tron.
English beta
Proto-Indo-European *-tḗr
Proto-Indo-European *-trom
Proto-Hellenic *-tron
Ancient Greek -τρον (-tron)bor.
English -tron
English betatron
From beta + -tron.
0 次浏览
数据来源: Wiktionary